Szóval minden oldal nézzen ki így?

Nem, dehogy! A design és a kivitelezés nagy része szándékosan a figyelemfelhívás és a nosztalgia kedvéért ilyen. A cél nem az idő visszapörgetése, hanem azoknak az értékeknek a visszahozatala, amelyek a korai, szabad internetet jellemezték.

Akkor nem kell eldobnom a modern frameworköket?

Azt használsz, amit csak szeretnél. Amíg alkotsz, készítesz valami egyedit, aminek a létrehozása szórakoztat, vagy olyat, amit akár egyetlen ember értékesnek tart, már segítettél abban, hogy az internet egy jobb hely legyen.

Miért jobb, ha egy saját oldalt készítek, mintha Facebookra írnám ki a gondolataimat?

A Facebook és hasonló oldalak buborékba zárnak. Algoritmusaik a végletekig optimalizáltak arra, hogy csak olyan tartalmat láss, amiről feltételezik, hogy neked tetszik, ezzel elhitetve veled és mindenkivel, hogy a világ ennyiből áll. A buborékban élve az emberek soha nem látnak más tartalmat, csak azt, amit az algoritmus szerint oda illőnek tart. Így bárki, bármennyire is nyitott a körülötte lévő világra, végül egy beszűkült interneten találja magát. A buborékok tagjai végtelen mennyiségű, eltorzított megerősítést kapnak mindennel kapcsolatban. Amikor két buborék tagjai találkoznak, már azt sem értik, hogy egy normális ember hogyan gondolhat valamit másként. A buborékok közötti szakadék nemcsak rombolja a közösségeket, hanem ellehetetleníti azok szerveződését is.

Régen más volt a helyzet. Aki szeretett volna valamit megosztani a weben, megtehette egy fórumon, egy kommentmezőben, a saját blogján, személyes oldalán vagy tematikus weblapján. Ezek olyan helyek voltak, amelyek tartalmának fogyasztásáról maguk a felhasználók dönthettek. Bárki szabadon jelen lehetett – amíg betartotta a netikett szabályait –, és nem algoritmusok döntötték el, hogy ki milyen tartalmat láthat.

Akkor erről szól az egész? Az algoritmusok rosszak?

Nemcsak az algoritmusokkal van baj, de jelentős problémát jelentenek.

Mivel van még gond?

Az algoritmusok csak a probléma egy részét képezik. A modern interneten sok egyéb probléma is jelen van.

Ilyen probléma a kattintásokra optimalizált tartalmak tömege, ahol a cél már régóta nem az, hogy megosszuk egymással a tudást, hanem a minél könnyebb és gyorsabb pénzkeresés.

Hasonló probléma az AI által generált tartalom, amely szintén a kattintásokra van csiszolva. A tartalmak nagy része már nem emberektől származik. Már nem mások gondolatait, véleményét, tudását vagy érzéseit olvasod, hanem programok által generált anyagot, amelynek egyetlen célja, hogy kattints.

Problémának tartjuk azt is, hogy az internet mára „néhány weblapból áll”. Ha nem működik a Facebook vagy a Twitter, sokak számára olyan, mintha nem is létezne internet.

Szóval ti technológiaellenesek vagytok?

Hehe, ennél nagyobbat nem is tévedhetnél. Nem a technológiával van a baj, hanem annak felhasználásával. A modern technológiának hála az embereknek több lehetősége lenne egymással információt megosztani, alkotni, közösségeket létrehozni, mint valaha, de a rosszul használt technológia miatt éppen ezek lassú sorvadását látjuk.

Vissza a gyökerekhez? IRC, Web 1.0 és társai?

Igen, vissza a gyökerekhez, de nem szó szerint. Nem a technológiában kell visszatérni, hanem ahhoz a szellemiséghez, amely régen jellemezte a netet. A szabadsághoz, az alkotási vágyhoz, ahhoz, hogy egy Facebook-oldal helyett weboldalt készítünk. Hogy egyetlen értékes kattintás többet ér, mint ezer olyan, amely csak egy algoritmus miatt született. Hogy nem a pénzért osztunk meg tartalmakat vagy építünk közösségeket, hanem azért, mert így érezzük helyesnek.

Akkor mégis miért van ezen az oldalon Gopher, IRC és retro design?

Ezek célja, hogy egy kis ízelítőt adjanak abból, hogy milyen volt régen az internet. Ötleteket szeretnénk adni ahhoz, hogy ezekből mindenki felfedezhesse magának melyek azok az értékek, amik ma is jobbá tehetnék a netet.